“Is everybody in? Is everybody in?"
"Is everybody in? The ceremony is about to begin. The entertainment for this evening is not new, you've seen this entertainment through and through you have seen your birth, your life, your death....you may recall all the rest. Did you have a good world when you died? -enough to base a movie on??” (Jim Morrison)
Natessék, tíz év karantén után kimegyek a kuckómból a fényre és puffneki, mindenki bent van, mint a nippek a kredencben, a vírus pedig kint. Sokat segített volna a közérzetemen, ha nem olvastam volna Poe-t a remeteségben. Mindegymostmár. Szerencsére a polcokról csak az igazán egészségtelen hízlaló dolgok hiányoznak. Talán soha ennyi étel, ital böjti időszak elött nem fogyott, mint most. Érdekes, hogy a karantén eredetileg negyven napig tartott. Gondolom a hagyományból jött az ötlet, hogy ennyi idő elég minden kórság kiböjtölésére. Amíg a többiek gondoskodtak róla, hogy nehogy chips és kóla nélkül maradjunk vész esetén, addig belestem egy lázvörös Tesla ablakán és láttam, hogy egy post-it van felragasztva a kijelzőre. Gúnyolódnék, de nem tudok. Ha papír és ceruza kell a csúcstechnológiához, lehet, hogy a böjt és az elvonulás is jól jöhet még. Bárhogy is van, soványan jobban fogunk kinézni nyáron, de járni is alig lesz erőnk. A Tesla pedig jobban néz ki post-it nélkül, de nem tudjuk beindítani.
Morrison, J., (1978). An American Prayer. Elektra Asylum Records