Hegymászás után kerestük a legjobb kávézót Ótátrafüreden (Stary Smokovec).
Éppen a friss tudásról gondolkodtam, amikor jött az email, hogy kész a javított verzió. Úgy emlékszem, hogy Füst Milán nem hagyta, hogy javítsák a munkáit (még a helyesírási hibákat sem), nehogy változzon a stílus. Fontos kérdés, hogy mennyit szabad belejavítani valamibe, mindenesetre örülök, hogy olvastam a meztelen változatot is. Így pár sort már meg tudok írni arról, hogy hogyan látja Tini a közös munkát a másik oldalról. Azzal a pár sorral azért megvárom a könyv megjelenését. Azt hiszem, hogy aki ült már a Grandhotel kávézójában a közös asztalnál, az onnantól mindig ott ül. A Szalon a digitális korban is megmarad.